Először is, leszögezem én is dohányos vagyok, csak nem dohányzom lassan 3 éve, de tudom míg élek függő maradok. Nagyon nehéz volt letenni a cigit. Többszöri próbálkozásra sikerült csak és sokszor még a mai napig elkap egy-egy helyzetben a sóvárgás. De állom a sarat és NAGYON BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA!
Az egyik motiváló tényező a dohánymentes élet felé egy nagyon erős düh volt. Azaz, nekem ne szabják meg hol dohányozhatok és hol vehetem meg a cigit. Jelzem, utcán nagyon ritkán gyújtottam rá.
Megmondom őszintén, nem olvastam a nem dohányzók védelmében hozott törvényt ...... de kezdem azt gondolni, hogy sok értelme nincsen. Azt is megmondom miért....
Ha jól tudom, buszmegállóban és annak 5 méteres körzetében tilos a dohányzás. Ki ellenőrzi, hogy az állampolgárok betartják e ezt a rendelkezést? Semmi visszatartó ereje nincs, hiszen szankció sincs. Félre ne értsék, nem a büntetésre hajtok, de minek vannak a tiltások, ha mindenki megszegheti? ..... és ha szól a békés járókelő, hogy "ne haragudjon engem zavar a cigi füst, kérem nyomja el", még az én anyámat szidják.
Simán rágyújtanak buszmegállóban, lényegtelen a tiltás vagy a többi nem dohányzó várakozó.
Korábban is felfigyeltem már, arra a jelenségre, hogy Békéscsabán a Kazinczy utcán található szakképző iskola diákjai és tanárai is előszeretettel dohányoznak az utcán az iskola előtt a kerítésnél.. Mert gondolom ott már több, mint 5 méter belefér a bejárattól...
Leginkább a diákokra jellemző, hogy csoportosan vagy a járda két oldalán fújják a füst függönyt a járókelők arcába válogatás nélkül. Túl azon, hogy elég ronda látvány egy iskola előtt a pöfékelő diáktömeg, még a "nem dohányzók védelmében" nekem is szívnom kell a füstöt.
Holott én úgy döntöttem, hogy nem szívom tovább! Az is az én döntésem volt, amikor szívtam a cigit. Én választottam.
Most viszont nincs választásom, illetve itt van, hiszen át mehetek az úttest másik oldalára is ha nem akarok potya dohányos lenni.
Itt megtehetem, de mi van a kórházzal?
Az elmúlt időszakban több alkalommal megfordultam egymás után a kórház ill. a rendelőintézet területén. Döbbenten láttam, hogy napszaktól független mindkét bejáratnál két sorban szó szerint füstfüggönyön keresztül jutottam be vagy ki a kórházból. Egy egészségügyi intézmény előtt folyamatosan gyújt rá beteg és fehér köpenyes kórházi dolgozó is....repülni nem tudok, marad a mentő bejáró?
Az nem igazán érdekel ki, hol, mennyit gyújt rá, addig amíg én választhatok h szívom-e az ingyen füstöt vagy sem. Itt egyedül arról van szó, hogy megfosztva érzem magam a döntés lehetőségétől. Amikor pedig finoman jelzem, hogy engem zavar a cigi füst, "menjen arrébb, ha zavarja" a legkedvesebb válasz, amit kapok. Ami pedig rettenetesen dühít.
Persze vannak olyan ritka kivételek is, amikor "elnézést máris elnyomom" vagy "elnézést zavarná Önt ha rágyújtanék?".... és hasonló hozzáállást tapasztalok.
De menjek minden emberhez oda a kórházba menet, hogy elnézést.... Ez elég abszurd ötletnek hangzik.
Anno én úgy érzem, igyekeztem a nem dohányzókra tekintettel lenni, így vagy úgy..... és most azt érzem, rám nincsenek sok esetben tekintettel és nem véd az a fránya törvény sem. Inkább rontott, mintsem javított volna a helyzeten.
De akkor mi a megoldás? Szeretném hinni, hogy van megoldás, ami mindkét félnek megfelelő. De mi lehet az?
